Vasvár
 

 

Vasvár Vas megye déli részén, a Rábával párhuzamosan futó dombhát, a Vasi-Hegyhát oldalában fekszik. A térség természeti környezete viszonylag érintetlen, a Hegyháton jelentős erdőségek, a Rába-mentén kiterjedt árterek találhatók. A kedvező adottságok közé sorolható a mélyben rejtőző termálvíz-kincs, és a környező települések - népi és egyházi  - műemlékei.

Maga a városka is különleges környezetben fekszik, a városközpont a Hegyhát oldalába benyúló kisebb medencében terül el, utcái egyik oldalon felfutnak a dombhátra, másik oldalon pedig lenyúlnak az ártérbe. Az erősen tagolt felszín, és a nagy szintkülönbségek következtében teljesen egyedi településszerkezet alakult ki, amely számos archaikus elemet őriz, a település története ugyanis egészen az államalapítás koráig nyúlik vissza.

A középkorban Vasvár volt Vas vármegye központja, s egyben a Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb városa is volt. A megyeszékhely csak a 16. század második felében került át Szombathelyre, a török hódoltság határvidékére eső város ekkor indult hanyatlásnak. 

A mai Vasvár kisvárosias képét 18-19. századi uradalmi és egyházi épületek, és a 19. század végéről és a 20. század első feléből származó polgárházak és középületek határozzák meg, melyet néhol durván megtörnek a szocialista városépítészet produktumai.

A város történetének jelentősebb építészeti emlékei - az államalapítás kori földvár és esperesi templom, a vasvári káptalan 12. századi székesegyháza és maga a középkori város - mélyen a föld alatt fekszenek, a domonkos kolostor az egyetlen olyan épület, amely a középkor óta fennáll, s mint ilyen magán viseli a város szinte valamennyi fontos korszakának jegyét, kezdve a 13. századtól egészen napjainkig. 
 

A városról részletesebben: www.vasvar.hu